Tápláló közösség, kapcsolódás és növekedés - a női körök alapvető esszenciája

fotó: Levi Guzman / unsplash.com

Az elmúlt évtizedek szociálpszichológiai kutatásainak és a saját érzékelésünknek köszönhetően elmondhatjuk, hogy a társas kapcsolataink hatást gyakorolnak a szubjektív jóllétünkre, tehát ha olyan közeggel vesszük körbe magunkat, ami jó hatással van ránk, akkor sokkal jobb lesz a közérzetünk, az élettel való elégedettségünk, emellett a hangulati görbénk is kevesebb kilengést mutat. Ezzel szemben a rossz kapcsolódásaink ennek a tükörképét festik le és egészségügyi kockázatokhoz is vezethetnek. A jó kapcsolatok ezek szerint egészségesebbé tesznek, ehhez pedig  hozzájárul a megnövekedett szubjektív jóllétünk. Ezt hogyan is kell elképzelni a hétköznapokban? A kötődés és a valahová tartozás érzése jutalmazó hatású, így minél több együttérző, empatikus kapcsolódásunk van mással, annál magasabb lesz a szubjektív jóllétünk. Tehát a társunk, családtagjaink vagy barátaink tanácsai, együttérzése és empátiája, a közösen átélt örömök vagy éppen nehézségek élménye és ezek egymással való megosztása mind-mind hozzájárul a magasabb élettel való elégedettséghez. A folyamat szépsége az önfenntartásában rejlik, hiszen egyszerre tudunk jelen lenni társas támaszként és használjuk is annak megtartó hálóját anélkül, hogy feltétlenül tudatában lennénk a jelenségnek. A folyamat komplex, hiszen azt is meg kell tanulnunk, hogy mi magunk hogyan tudjuk elfogadni a nekünk érkező támogatást, emellett pedig arra is rá kell éreznünk, hogy másoknak hogyan tudunk megfelelő támaszt nyújtani anélkül, hogy kimerítenénk a saját erőforrásainkat.

A fent leírtak általános tapasztalatokból megszületett kutatásokon alapszanak, de ebből is látszik, milyen létfontosságúak az emberi kapcsolódásaink, hiszen behálózzák a mindennapjainkat és folytonosan alakítják az általános közérzetünket. Bár a jelenben egy olyan világgal találkozunk, amelyet legjobban a felgyorsult életvitellel, digitális kommunikációval és fragmentált, felaprózódott kapcsolatokkal jellemezhetünk, a nők szociális kapcsolódása a történelem során mindig egyedülálló jelentőséggel bírt - gondoljunk például a magyar néptörténetben kialakult fonókra vagy a török nők kávézási szertatására.

“A női közösségekben a saját tapasztalatok megosztása, a másik történetére való reflektálás és az együttérzés hármasából kialakuló jelentős kötelékek formálják az egyént és a csoportot is, így a női körök újjáélesztése a közösség, a kapcsolódás és az együttes fejlődés biztonságát kínálja a személyes körülményeink különbözőségének ellenére is.”

fotó: Ungvári György / Fortepan

Közösségalkotás és kapcsolódás

A női kör egy olyan teret és időt biztosít, ahol mély kapcsolódásra és autentikus kapcsolatok kiépítésére is lehetőség adódik. A saját történetek, elakadások, nehézségek vagy megélt győzelmek megosztása bizalommal és elfogadással találkozik, ebből az élményből pedig közösen építjük fel a számunkra biztonságos közösséget. Nem csak azt élhetjük át, hogy valaki aktívan hallgat és megérti azt, amiről beszélünk, hanem a valahová tartozás érzését is magunkénak tudhatjuk, szembemenve a modern társadalom izoláló és elmagányosító működésével.

Növekedés - egyénileg és közösségben

A támogató közeg biztonsága előhozhatja az autentikus, magunkhoz leghűbb énünket, akivel érdemes törődni, hiszen a magját képezi az összes cselekedetünknek. Megtalálhatjuk és kapcsolódhatunk azokkal az énrészeinkkel, amik a saját, egyedi erősségeinket képezik, a női kör eszköztára olyan gyakorlatokat mutathat, melyekkel könnyebb megtalálni az önreflexióhoz vezető utat, így segítve a gyógyulást és a fejlődést.

Érzelmi rugalmasság/reziliencia

A női körök tere megengedi, hogy úgy fejezzük ki az érzéseinket, ahogy az adott pillanatban megfogalmazódik bennünk: szabadon és autentikusan. A nehézségeink megosztásával, illetve mások sebezhetőségének meghallgatásával  növelhetjük az érzelmi rezilienciánkat. Az érzelmi reziliencia vagy lelki ellenálló képesség annak a mutatója, hogy mennyire vagyunk képesek stressz hatására kontrollálni és kezelni az érzelmeinket, ennek fejlesztésével tisztábban láthatjuk azt, hogy különböző helyzetekben mikor és miért érezzük magunkat úgy, ahogy.

“A kollektív támogatás és a különböző megélt érzelmek validálása segíthet abban, hogy könnyebben eligazodjunk a hétköznapok kihívásai között. A női köröknek konténer-funkciója van: magában tartja a veszteségélményeket, a traumákat, a dühöt és az indulatokat, csak úgy, mint az örömöt a felszabadultságot és a lobbanékonyságot mindazért, hogy az érzéseinkkel mélyebb szinten tudjunk kapcsolódni.”

A női kör egy olyan transzformatív lehetőség, ahol a résztvevők találkozhatnak egymással, láthatják, hallhatják egymást, és támogathatják önmaguk felfedezését, ezen kívül olyan élettörténetekkel és megélésekkel is találkozhatnak, melyek segítenek új perspektívába helyezni a gondolkodásukat. Ezt az élményt pedig a körből kivéve kiterjeszthetik a saját életterükre, a körön kívüli kapcsolataikra, így előidézhetik a további fejlődést, a saját és mások szubjektív jóllétének növelését.

Felhasznált szakirodalom:

Cacioppo, J. T., & Cacioppo, S. (2014). Social Relationships and Health: The Toxic Effects of Perceived Social Isolation. Social and personality psychology compass, 8(2), 58–72. https://doi.org/10.1111/spc3.1208

Cohen, S. (2004). Social Relationships and Health. American Psychologist, 59(8), 676–684. https://doi.org/10.1037/0003-066X.59.8.676

Diener, E., & Chan, M. Y. (2011). Happy people live longer: Subjective well‐being contributes to health and longevity. Applied Psychology: Health and Well-Being, 3(1), 1–43. https://doi.org/10.1111/j.1758-0854.2010.01045.x

Diener, E., & Seligman, M. E. P. (2002). Very Happy People. Psychological Science, 13(1), 81-84. https://doi.org/10.1111/1467-9280.00415

Longman, C. (2018) Women’s Circles and the Rise of the New Feminine: Reclaiming Sisterhood, Spirituality, and Wellbeing. Religions, 9, 9. https://doi.org/10.3390/rel9010009